Mindennapi Betevések

(egy Taco Express-es burger)

Rendelés : Csirkés Taco (1200 Ft), Csirkés hamburger menü (sültkrumpli, hamburger + 1 liter szénsavas üdítő - 990 Ft)

Gondoltuk kísérletezünk eggyet, és nem a megszokott helyről rendelünk. Mint oly sok más kísérlet a történelem során, ez is csúfos kudarcba fulladt, szerencsére senki nem sérült meg, csak az éhség réme fenyegtte utólag az egyik résztvevőt. A Taco ár-érték aránya csapnivaló, egy jó étvágyú felnőtt fél fogára sem lenne elég, elmondás alapján ízre viszont kiváló. A csomagban volt egy dobozolt vöröses, hagymás mexikói szósz is, nem tudtuk eldönteni melyik ételhez tartozik, ezért megosztottuk. A krumplit a legnagyobb jóindulattal sem lehetett sültnek nevezni, ellenben hideg volt, nyers, és rossz. A hamburger olyan tömény volt hogy akár két fogásnak is számíthatott volna. Csirke, tojás, saláta, káposzta, uborka, több féle szósz és bacon, ezeket tapasztaltam, de az ízek kioltották egymást. Nem mondhatnám hogy jó érzéssel faltam volna be. Az egészben a legjobb a literes kóla volt, ami sokmindent elárul....

Résztvevők : Eichgab und Krisztián.

Városfal étterem - Zöldséges bableves, Sült csirkemell petrezsejmes krumplival + savanyúság (950 Ft)

A leveshez kérésre érkezik a kenyér, amely egyébként mennyei, friss és puha, már csak ezzel is jóllaknék. A leves sűrű és tartalmas, fűszerezése kielégítő, a fehér bab nem kemény, jó állagú. A második fogás kissé szétszórtan terpeszkedik el a tányéron, a krumplik szanaszét hevernek, ízük semlegesnek hat, a petrezsejem nem dominálja túl a fogást. A hús jól átsült, bőrkéjével együtt tálalták. A savanyúság standard magyar formátum, káposzta saláta és kovi ubi. Összességében teljesen kielégítő ebédben lehetett részem.

A kóla kissé vizezett ízű volt, de ez minden étteremben így van ahol nem (0,2 literes) üvegben hozzák ki.

(a kép persze csak illusztráció)

(képünk erősen illusztrációs jellegű)

Rendelés - Soprano : Bolognai spagetti (690), 2db áfonyás palacsinta (250).

A rendelés visszaigazolását követő több mint másfél órás, szemkopogós éhséggel megvert várakozás csak az előjáték volt. A Bolognai érdekes, Lasagne-re hajazó koncepcióban érkezett. A doboz alján a sajt és hús arányához mérve legalább 50%-os túlsúlyban jelen lévő tészta feküdt, rajta a hús és sajt alkotta pogácsa. Még a tányérra kiöntés és összekeverés sem segít, a massza végleg összetapadt, késsel kellett darabolni a felszívott tészta mellé. Az ízvilág kielégítőnek volt nevezhető, bár nem emelkedett a szabvány menza feeling fölé. A fahéjjas palacsinták tölteléke aránytalanra sikerült. Az első darab erősen alultöltött volt, mintha üres tésztát majszolnék. A másodikba pedig annyi löket jutott, hogy mire az utolsó darabját is lenyeltem, úgy éreztem a számban felrobbanó fahéj bomba levitte a nyelvemet is.

Eichgab